Tudod, sokféle tündér van
– mondja Tenna, amikor a fák közé érünk.
Mert az erdő jó nagy, sok
fa van benne meg bokor. És rengeteg apró bogár, és szarvasok meg
rókák. És minden állatnak van egy tündére. Meg a fáknak, a
virágoknak is.
Vannak
Harangvirágtündérek, Rókatündérek, még Békatündérek is – nevet,
hamiskásan néz rám.
Békatündér, ez jó, nem? -
én is mosolygok.
Sok van mindből, mert ugye
nem egy béka van, meg nem egy róka. Na szép is lenne!
És ez a nevük? Rókatündér?
Békatündér?
Igen. Mert a tündéreket
mindig aszerint nevezik, hogy mi a dolguk. Vannak Esőtündérek, akik
megnyitják a csapot a felhőkön, és Szivárványtündérek. Ők a
felelősek érte, hogy amikor eső után kisüt a nap, minden tündér
repüljön egy kört.
Csodálkozva nézek rá, úgy
néz vissza, mintha valami nagyon egyszerű dolgot nem
tudnék.
Azért kell repülniük, mert
így gyorsabban megszáradnak. És tudod, biztosan emlékszel, mert
mondtam, hogy mindnek más színű a szárnya.
Bólintok. Persze, hogy
emlékszem.
Na ettől van a szivárvány
– vágja ki diadalmasan.
Érted már? Ilyen tündérek
vannak. És még a Makacsok.
Kik?
Hát a makacsok. Ők is
tündérek. De róluk most nem mesélek. Az erdőben nem szabad. Titok –
és csendre int, mutató ujját az ajkára téve.
Tovább »
Tenna lányom hét éves. Már
ismeri az ábécé betűit, és össze tudja olvasni a háromjegyű
számokat. Tud kétkerekűn biciklizni, és be tudja kötni a
cipőfűzőjét. Tenna rengeteg szót használ, és megjegyzi a mesék
tartalmát meg a vicces párbeszédeket. A tanárai szerint kreatív és
öntörvényű.
Tenna már érti, hogy a
filmekben a néni csak azért megy be a veszélyt rejtő szobába, mert
a filmeket jelenetenként veszik fel, és még nem olvasta végig a
forgatókönyvet. Már érti, hogy azért nem szabad utánozni a
rajzfilmek verekedős jeleneteit, mert ha egy igazi macskát üt le
egy vasalóval, az lapos marad.
Tudja, hogyan működik a
számítógép, hol találja a kedvenc rajzfilmcsatornáit, és az
édességet, amit eldugtam előle. Szemmel láthatóan jól eligazodik a
világban, és épp azzal a bölcs mosollyal figyeli a felnőttek
vitáit, mint a kutyák párzását.
Tenna, ha felnő, varázsló
szeretne lenni, ezért varázslódobozt kért a Jézuskától, amiben
varázspálca is van, és azóta szorgalmasan gyakorol.
Mégis van néhány olyan
dolog, ami még őt is zavarba hozza.
Nem érti, mikor alszanak a
hipermarketek dolgozói, ha a bolt éjjel-nappal nyitva
van.
És nem érti, hogy a néni a
reklámban miért hívja Flórának a beleit. Sőt, nem érti, egyáltalán
miért ad valaki nevet a beleinek.
Ha jobban belegondolok,
ezt én sem értem.
Tovább »
A
táskateknős
A táskateknősök rendkívüli
állatok. Tenna szerint. Valaha gyerekek voltak. Azaz néha most is
gyerekek, máskor meg táskateknősök.
Mert csak visszük, visszük
azt a sok táskát az iskolába, minden nap. Én is - mondja
Tenna.
Külön kistáskában az
uzsonnát, az úszás- meg tornaruhát. És minden nap csak cipeljük.
Hát ezért.
Mert, képzeld csak, anya –
csillan fel a szeme – egyszercsak azt láttam, hogy csupa teknős
megy befelé az iskolába. Másztak mind. Dávidteknős meg Zsófiteknős.
Meg a többi barátaim. Akik előbb még gyerekek voltak. Iskolatáska
volt a hátukon, tornazsák meg uzsonnatáska a hasukon. Mert úgy
könnyebb. Ha teknőssé változunk. Hát ezért.
Úgyhogy amikor nem
látjátok, amikor már nem látjátok, amikor elkanyarodunk a sarkon,
meg eltakar a bokor a parkoló szélén, akkor hirtelen átváltozunk.
Táskateknőssé.
Ezt minden gyerek tudja.
Mert így könnyebb cipelni. A táskateknősnek nem nehéz a táska. Védi
a testét, hozzá tartozik.
Azért mászunk olyan
lassan. Azért érünk be épp akkor, amikor csengetnek. Meg azért tart
hazafelé fél óráig az út, amire te azt mondod, hogy ötperces. Azt
te csak hiszed, hogy a kutyák meg a virágok miatt. Nem. A teknősség
miatt.
Hidd el, – sóhajt - nem
olyan könnyű mindig átváltozni. Az iskolában meg persze vissza
gyerekké. Hazafelé meg megint. Az sokáig tart.
Megölel, puszit ad és
elindul. Az ablakból lesem. Hátha ki tudom figyelni, ahogy a bokor
mögött átváltozik. Táskateknőssé.
De ne mondd el senkinek! –
mondta búcsúzáskor – a tanító nénik sem tudják. Ez a gyerekek titka
– és kacsintott.
Tovább »
Tenna szerint az
élet
Tenna hét éves. A
legbölcsebb ember, akit ismerek. Egy olasz városról nevezte el
magát három évesen, a mai napig nem mondta meg, hogy miért. Már nem
kérdezem.
Tenna szeret bundás
állatokat simogatni, királylánynak öltözni és leugrani a harmadik
lépcsőfokról. Tenna macskás képekkel díszíti a szobája falát, apró
agyagállatokat készít, és órákig nézi az akváriumban a
növendékhalakat.
Különös hangulatú tájakon,
hosszú autóutakon, komoly számonkéréseim közepette, vagy épp a
hétvégi konyhai tevékenykedés kísérőjeként időről időre érdekes
gondolatok törnek elő belőle. Olyanok, amiken titokban én is
gondolkodtam egykor, és olyanok, amikről legfeljebb a nagyimmal
beszélgettem néha, mert ő elég sokat látott már ahhoz, hogy
türelmes és megértő legyen.
Tenna szerint a világ egy
nagy sárkány gyomrában van elrejtve, és mi mind csak táplálék
vagyunk, amiket lenyelt valamikor. Senki nem tud erről, mert ha
tudnának róla, nagyon megijednének. Pedig nem is
félelmetes.
Tenna szerint Isten
részben nő, részben férfi, részben pedig gyerek. A férfi és a nő
része nem tudnak egymásról, a gyerek van középen, csak ő érti az
egészet.
Tenna szerint a hangyákat
azért csinálták olyan picire, mert túl erősek. Ha akkorák lennének,
mint egy elefánt, hatalmas alagutakat fúrnának a hegyekbe, és mind
belehordanák a házakat meg az autókat, kutyástól,
emberestől.
Tenna szerint mikor kicsik
voltunk, tudtunk repülni, aztán elfelejtettük. Maga szorgalmasan
gyakorolja, és hiszem, hogy egyszer sikerülni fog neki.
Tenna szerint ha egyszer
meghalunk, szerepet cserélünk, és legközelebb ő lesz majd az én
anyukám.
Tovább »
Régóta szerettem azt a házat. Csak
úgy, messziről, ahogy egy idegen teheti. Kedves kis sárga vityilló
volt egy mellékutcában. Drótkerítés, borostyán, kopott zöld
oszlopok. Mikor gyerekként arra bicikliztem, szívesen képzeltem el,
ki lakhat benne.
Tovább »
Nagyon sietett. Törölközés után csak belebújt a tegnapi
farmer rövidnadrágba, magára rántott egy tiszta pólót és
strandpapucsába dugta a lábát. Az órára nézett: fél kilenc volt.
Hát ezzel jól elment az idő - mormogta maga elé. Mindegy, a lényeg,
hogy készen van végre.
Tovább »
Az öreg, tornyos sarokház valaha Retrográd központjától nem
messze állt. Formája L-alakú, szobái tágasak, világosak voltak.
Sarkán a félszobányi, kerek tornyon hosszúkás, kétszárnyú ablakok.
Az udvar árnyas, deszkakerítéses. Hátul tyúkok kapirgáltak, disznók
röfögtek, a kertben gyakran kószált befogadott kóborállat, amit a
szőke kisfiú cipelt haza. A kisfiú a házban született. Egy tavaszi
napon, a toronytól pár lépésre, az egyik hűvös, izgalomtól és
boldog kíntól párás szobában.
Tovább »
A karácsonyi ünnepek idején pulyka és malacsültektől, illatos
húslevestől és szaftos töltöttkáposztától elgyötört gyomrom január
elején valami köznapian egyszerű étekre vágyott
Tovább »
Ahogy a vacsorára szánt szendvicshez a friss,
ropogós héjú kenyeret szeltem, eszembe jutottak gyermekkorom
vacsorái. Meg az ebédek és a reggelik is.
Tovább »
Szeretem a tárgyakat. Színekkel, formákkal, illatokkal
mesélnek.
Tovább »
Retrográdi anzix - 1956
Tovább »
Nemrég egy kedves ismerősöm néhány nosztalgiafotót küldött
e-mailen. Az ő kérdése volt ez, mert tudja, hogy nekem mindenről
eszembe jut valami.
Tovább »
"Döbbenet, értetlenség, a miértekre adható válaszok lehetetlensége
- jellemezte hétfőn a Tiszavasvári Kabay János Általános iskolát,
ahol az a férfi tanított, akit előző nap agyonvertek a
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán, mivel egy könnyebb
közlekedési baleset részese volt. Az általános iskolát, de lehet
mondani az egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszavasvárit mélyen
megrázta a tragédia, fel sem tudják fogni, miért történt az egész -
mondta sírástól elcsukló hangon a Kabay János Általános Iskola
egyik pedagógusnője az MTI tudósítójának. A 44 éves, földrajzot
tanító tanártársukat mind kollégái, mind tanítványai nagyon
szerették, csendes, béketűrő ember volt.
Tovább »
Nemrég egy kedves ismerősöm néhány nosztalgiafotót küldött
e-mailen. Az ő kérdése volt ez, mert tudja, hogy nekem mindenről
eszembe jut valami.
Tovább »
Nemrég egy kedves ismerősöm néhány nosztalgiafotót küldött
e-mailen. Az ő kérdése volt ez, mert tudja, hogy nekem mindenről
eszembe jut valami.
Tovább »
